Forgács Balázs káplán bemutatkozása

Szeptembertől új káplánja van a Nagyboldogasszony főplébániának, amely iskolánkat is közvetlenül érinti, hiszem Gábor atya (Gyetván Gábor főtisztelendő úr,  a Budapest-Kispesti Nagyboldogasszony főplébánia plébánosa - a szerk.) mellé kinevezett pap hagyományosan az iskola lelkészi feladatait is ellátja. Az új káplánnal, Forgács Balázs atyával beszélgettem egy tea mellett a plébánián hitről, családi gyökerekről és feladatokról.

 Mielőtt az általam kért beszélgetés elkezdődött volnaBalázs atya hellyelkis rágcsálnivalóval és teával kínál. Míg figyelmes vendéglátóként kimegy a forró vízért a teához, engedélyt kérek a könyvespolcon lévő kiadványok megtekintéséhez. Teológiai, lelkiségi irodalmak sorakoznak szépen sorban egymás mellett, köztük több idegennyelvű is.

Honnan jöttél? - vágok is bele a beszélgetésbe, miután kényelembe helyeztük magunkat.

- A Heves megyei Besenyőtelekről származom, ahol a szüleimmel és a bátyámmal éltem.

Hogyan alakult a hited? Milyen szerepe volt ebben a családnak?

 Minden szempontból átlagosnak mondható családból származom. Nem nélkülöztünk, de nem is volt semmink, ami luxusnak számítana. Ha pedig valamit szerettünk volna a testvéremmel, akkor arra gyűjtenünk kellett. Ma úgy mondanám, hogy egy alsó középosztálybeli család volt a miénk.

 - Ahol a hitnek megkülönböztetett szerepe volt...

 - Nem mondanám. Közvetlenül a rendszerváltás utáni időszakra esett a gyermekkorom (Balázs atya 1988-as születésű - a szerk.), otthon egyáltalán nem imádkoztunktemplomba pedig kizárólag a nagyobb ünnepek alkalmával mentünk. Ahogy a kortársaim többségét, engem is gyermekként megkereszteltek, 3. évfolyamos koromban elsőáldoztam, hetedikben bérmálkoztam.

 - Hogyan alakult a kapcsolatod Istennel?

 - Egy evezőstáborhoz hasonlítanám egy csapat ismeretlen emberrel egy olyan folyón, ahol gyermekkorodban már jártál, de most évek múltán rácsodálkozol annak szépségére. Kíváncsian érkezel, kissé kívülállónak érezve magad, de miután megismered az útitársakat, nem akarsz többé kiszállni: csak átadod magad az áramlásnak és megtapasztalod, hogy úgy is haladsz az úton velük együtt, ha éppen megpihensz egy kis időre.

 Aztán valami megváltozott. Mikor volt az a pillanat, vagy ez egy hosszabb időszak volt?

 - Az ELTE szlavisztika szakán voltam másodéves hallgató, mikor megszólított az Úr, hogy egyelőre csak lépjek hozzá közelebb.

 Megszólítás. Mindjárt a bemutatkozásod emlékezetesre sikeredett, egy amerikai focilabdával és egy síppal a kezedben - utóbbit meg is fújtad - szóltál a szószékről a gyerekekhez.

 Igen, szemléltető eszközöket is bevetettem annak érdekében, hogy sikeresen megszólítsam a diákokat.

 Mik a visszajelzések, sikerült?

 - Azt gondolom, hogy inkább igen, de erről minden szülő kérdezze meg a gyermekét!

 - Túl vagyunk az első hittan órákon. Milyen kihívásokkal szembesültél, milyen célokat fogalmaztál meg? Egyáltalán kikkel, mely osztályokkal kell foglalkoznod?

 Kíváncsisággal, nyitottsággal és az előzetes várakozásaimat is felülmúló tájékozottsággal találkoztam. A 3. és a 7. évfolyamban tanítom a hittant, szeretném a gyermekeket közelebb vinni Istenhez, fejleszteni az istenkapcsolatukat. A két évfolyamon kívül természetesen nyitott vagyok minden diák megkeresésére, de a szülők is fordulhatnak hozzám bizalommal.

 Ennek a beszélgetésnek az összefoglalóját a szülők is olvassák majd. Ha egy mondatot, egy javaslatot vagy kérést üzenhetnél nekik, mi lenne az?

 - Azt, hogy merjenek nyitottak lenni, legyenek kezdeményezők, forduljanak oda a gyerekek felé, hallgassák meg őket, ismerjék meg az ő szempontjaikat is.

 Különféle hátterű családokból érkeznek az iskolába a gyerekek, más és más motivációkkal választanak egyházi iskolát a szülők. A kihívások is állandóan változnak. Hogy látod ezt a kérdést?

 - Gyermekkoromban figyeltem meg először, s azóta ez a tapasztalatom csak tovább erősödött, hogy azokban a családokban, ahol élő és személyes istenkapcsolat van, ott minden más. Más a légkör, a nehézségeket is könnyebben vészelik át. Említettem, hogy gyermekkoromban mi nem éltünk ilyen kapcsolatot Istennel. Ellenben egy-két barátom családjánál, ahol már gyerekként is szívesen tartózkodtam. Ezekben a családokban olyan emelkedett volt a hangulat.

 A kihívásokról a káplán atya elmondja, azok koronként más és más formában, de állandóan jelentkeznek: a gyerekeknek helyt kell állni az iskolában, a szülőknek a családban és a munkahelyen. Leginkább az az egymásra figyelést kell tanulni, a személyes jelenlétet a családtagjaim mellett. Ez teszi lehetővé az olyan szeretetteljes légkör kialakulását, melyben megerősödik a család egysége, és a gyermekeink is védettebbé válnak attól, hogy káros dolgokban keressék a boldogságukat.

 Balázs atya mindenesetre bizakodó, teljes mértékben a remény embere. Újmisés papként őszintén bizakodik, hogy Istenhez közelebb vezetve szolgálatára lehet a Reménység Katolikus Általános Iskola és Óvoda minden növendékének és a szülőknek is.

A beszélgetés végén elkérem azt az elérhetőséget, amelyen fel lehet vele venni a kapcsolatot. Mindjárt kettő közzétételére is felhatalmaz:


Telefonszám: 06-70-552-2484

Elektronikus cím: forgbal@gmail.com


Szép napot kívánva köszönünk el, egy mondatban megemlítve hogy találkozunk a sportnapon (a szeptember 24-i Európai Diáksport Nap – a szerk.). Ezen az eseményen készült a mellékelt fotó, ahol Balázs atya nemcsak megáldotta a gyerekeket, de velük is tartott a 2021 méteres futáson.

Kürti Zoltán